A híradások szerint mindenki pontosan tudta, hogy ez lesz minden idők legemlékezetesebb tüzijátéka, mégse tett senki semmit... Oda is veszhettünk volna

A párom figyelmeztetett , hogy ne menjünk, mert nagy zuhét jósoltak... Én hülye bíztam a hatóságban, mondván egy óra nagyságrendben pontos információt tudnak a meteorológusok, és ha ideér a vihar időre, azt egy órával előtte tudják, és nem hagyják, hogy sok százezer ember élete kockán forogjon...

Utolsó bizalmam is elveszett a rendszer iránt...

A sűrűjében voltam, a Mariott szálló előtt. Láttuk fél 9 után a villámokat a távolban, de gondoltam, csak nem ér ide addig, mert ahol most van, ott ugyan az van, mint ami itt lesz, és eszerint ott se lehet nagy baj, tehát no para...

Aztán elkezdték lőni a témát, és úgy öt perc elteltével arra lettem figyelmes, hogy a fellőtt rakéták robbanáskor szétterülnek, és a házak közé mennek... Ekkor már tudtam, hogy 100 méteres magasságban már orkán van, és csak perceink vannak...

Fogtam a páromat, és menekültünk. Nem kellet neki több 1 percnél, és elért a kb 100Km/órás szél, futottunk ahogy a lábunk bírta, azt se tudtuk hol járunk, a vízszintesen szakító eőtől teljesen elvesztettük a tályékozódást...

Befutottunk egy kis utcába, a hátunk mögül az orkán, a párom alig bírt megállni, magam elé rántottam, hogy testemmel védjem, aztán egy bazi nagy terepjáró mentett meg, mögé kucorodtunk, és egymásba kapaszkodva hallgattuk a pánik hangjait...

Mindenhol sírás, sikítás, ordítás.... Totális világvége hangulat, beéztünk az utcába, semmit nem láttunk, csak egy olyan vízözönt, mintha gát szakadás lett volna... Ekkor egy másik fiatal pár is felismerte a menedéket, beugrottak mellénk. A srác mondta, hogy vagy 10 méteren keresztül nem tudott megállni, úgy vitte a szél. Ekkor lenéztem a lábunkhoz, és már vagy 20 centis vízben gugoltunk...

Picit enyhült, ekkor vettünk annyi bátorságot, hogy elinduljunk egy keresztirányú utcába. Na az adott először igazi menedéket a szél elől, már csak a hömpölygő vízzel kellett szembe szállnunk.

Pici pihenő, aztán a lecsendesedett időben elindultunk a Ferenciek tere felé... Útközben mindenhol minde el volt borulva, egy étterem terasza teljesen összetört, az elválasztó falak darabokba hevertek szanaszét. Mire a metróhoz értünk, már ezrek próbáltak lejutni, nekünk kb egy óra alatt sikerült...

Ahogy hallottam többen meghaltak, és rengetegen megsérültek... Nem beszélve a sok elveszett gyerekről, akinek ez talán örökre szóló sokkot jelentett...

Úgy gondolom van felelős. A vihar irányát, erejét, és pontos érkezési idejét már 8 órakor tudta mindenki... Azt hiszem jobban elviseltem volna, ha jön a hangosbemondó, és mindenkit hazazavar... Soha nem féltem még ennyire.

KÖVETELEM A FELELŐSÖK SZÁMONKÉRÉSÉT!!!